1911. április 16-án, húsvéthétfőn a régi városháza és a főtéri Szent István-templom kigyulladt és leégett. A megrongálódott épület statikai és gazdasági szakvéleményezése után az építészeti bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az objektum olyan mértékben károsodott, hogy megjavítása már nem lehetséges, és az akkori képviselő-testület hamarosan döntést hozott egy korszerű új városháza megépítéséről.

A döntés hátterében az is állhatott, hogy Zenta az új épülettel versenybe akart szállni az ebben az időben épülő szabadkai és magyarkanizsai városházával. Az országos tervpályázatra 15 pályamű érkezett, az I. díjas tervnek pedig Kovács Frigyes budapesti építész „XX. század” jeligéjű munkája bizonyult. A város által meghatározott változtatásokkal végül 1912 késő őszén láttak hozzá a monumentális épület megépítéséhez. A munkálatokat 1914-ben fejezték be. A főtérre néző, szecessziós konceptusú épület a városkép fő meghatározója, egyben a legimpozánsabb zentai épület, masszív tornya szinte uralja a városképet, kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió jegyeit viseli. A városháza díszlépcsőházának egyedi, remekbe szabott galériája, díszítése és közgyűlési terme szintén a szecesszió egyik kimagasló építészeti emléke. Pazar kilátás nyílik a városra és környékére a csaknem 50 méter magas torony legfelső szintjéről, ahol a zentai csata emlékközpontja és a kilátó található.